Szeretettel üdvözöljük blogunkon, kedves Olvasó.
Tudományos céllal, mégis közérthetően szeretném átadni,
mivel is foglalkozunk.
Ha hiszi, ha nem, tudományos kutatással. De ahhoz, hogy
mindez működjön, gondolatainkat meg kell osztanunk Önnel, kedves Olvasó. Mert
bármilyen furcsának tűnik is, mi is kételkedünk elképzeléseinkben, mint
kutatók, tudósok. De kételyeink gondolatokat szülnek.
S ezen blog kutatásunkkal kapcsolatos gondolataink megosztására
született meg.
Kutatásunk címe: A motoros
képességelsajátítás ökológiai és enaktív folyamatainak vizsgálata.
Ahhoz azonban, hogy tisztában legyen
Ön, mit is jelentenek ezek a fogalmak, meg kell határozni őket.
Nos:
1, Önindította mozgás.
Held és Hein 1963-as vizsgálatában megtapasztalták, ha egy
cica önmaga fedezi fel a világot, tudni
fogja mi az, ami veszélyes és mi az, ami nem. Szemben azzal az alombeli (nem
álombeli) párjával, aki a világot csak passzívan
fedezi fel.
Ha tehát mi fedezhetjük fel önmagunk a világot,
környezetünket (személyes jellemzőinktől függően), akkor mi magunk tudni fogjuk,
mi fenyeget bennünket, s mi nem.
A probléma ott van, hogy környezetünk egy személyes (interperszonális)
világ is. Nem csak a körülöttünk lévő világ fizikai jellemzőihez kell
alkalmazkodnunk, hanem embertársainkhoz is. Akik közül vannak számunkra fontosak.
Akik a mi javunkat akarják. Kötődnek hozzánk, féltenek minket. Tanítanak
minket.
S itt jön be Scarinzi 2011-es eszmefuttatása ökológiai és
enaktív képesség elsajátításról. Azaz, hogyan lehetünk képesek megküzdeni
környezetünkhöz való alkalmazkodásunkkal. Hogyan tanulhatjuk meg környezetünk,
külső világunk összefüggéseit.
Következő bejegyzésemben elmondom, hová is köthető e két
fogalom képességeink elsajátításával kapcsolatban: enaktív és ökológiai.
De addig gondolja át, milyen érzés az, ha más mondja meg,
mit hogyan kell csinálnom, szemben azzal, ha Ön tudja, mit kell csinálnia, de
mások nem ugyanúgy gondolkodnak.
