Enaktív és ökológiai folyamatok definíciója

Motoros képességeink elsajátítása leginkább a kognitív fejlődéspszichológia tárgyköréhez köthető. Számtalan olyan elmélet látott már napvilágot, ami pontosan leírja, milyen szakaszokon kell végigmennünk és milyen folyamatok zajlódnak le akkor, ha teljesen új készségek birtokába kerülünk.
Kutatásunk központi kérdése, vajon külön tudjuk-e választani, meg lehet-e egyáltalán különböztetni a motoros képességelsajátításban az enaktív és ökológiai folyamatot.
Ez a kérdés nem csak kognitív pszichológiai kérdés. Legalább annyira lételméleti, filozófiai is. Ennek tisztázására érdemes az Olvasónak kézbe venni Francisco Valera és munkatársai által írt Embodied Mind című könyvet. Vagy magyarul Szokolszky Ágnes, Marton Magda írásait. Ezekben ugyanis több szempontból kapunk rálátást arra, mit is jelent az a kifejezés, hogy „embodied cognition”.
Ugyanis az enaktív és ökológiai folyamatok fogalmai is ebbe az újnak mondható elméleti irányzatba tartoznak.
Azonban kutatásunk éppen arra irányul, hogy minél egyszerűbb kísérleti paradigmát tudjunk kialakítani, mely mérhetővé teszi ezen fogalmakat, és esetlegesen ki is tudjuk mutatni a kettő közötti különbséget.
Ehhez nyilvánvalóan egy műveleti definícióra van szükség. Így kutatásunk során ökológiai motoros képességelsajátítás alatt azt értjük, amikor a már meglévő képességeinket úgy fejlesztjük, úgy növeljük a hatékonyságát mozgásunknak, vagy éppen újragyakoroljuk azt, hogy mások mutatják meg, mit kell tennünk, és ezt utánozzuk le.  Vagy mások hajtják végre rajtunk a mozdulatsort. Gondoljunk csak arra a helyzetre, mikor egy sportolónak az edzője állítja be a mozgás tökéletes végrehajtásához szükséges izületi állásokat (könyök, térd, csukló stb.). Vagy amikor a gyógytornász egy rehabilitációs munkában mozgatja a páciens kezét.
Az enaktív motoros képességelsajátítás pedig azt jelenti, hogy mi magunk hajtjuk végre a változtatásokat. Mi magunk tudjuk s érezzük mit, hogyan kell változtatni ahhoz, hogy növeljük képességeink hatékonyságát. Hisz mi magunk vagyunk tisztában (többé-kevésbé) saját testünkkel, mozgásunkkal.
Feltételezéseink szerint a két folyamat nem zárja ki egymást. Ahogy a rehabilitáció során is a páciens előbb-utóbb érezni fogja, hogyan kell végrehajtani a mozgásos feladatsort. Más szavakkal az ökológiai motoros képességelsajátítás a környezethez és másokhoz való alkalmazkodásról szól, míg az enaktív folyamat már a képességek aktív használatát és az abban való elmélyedést jelenti.
Ezért fontos kutatásunk szempontjából az úgynevezett interoceptív tudatosság fogalma is, mert testünk jelzéseire legalább annyira fontos lehet figyelni, mint környezetünk ingereire.
Ezzel a fogalommal foglalkozunk majd a következő bejegyzésben.