Kutatásunk jelenlegi fázisában jutottunk el oda (bár korábbra terveztük), hogy sikerült azt a számítógépes kísérleti elrendezést megvalósítani és működőképessé tenni, melynek segítségével talán választ kapunk arra, hogy elkülöníthető-e az enaktív és ökológiai képességelsajátítás. Blogbejegyzéseinkben csak felületesen foglalkoztunk azzal az elméleti keretrendszerrel, mely vizsgálatunk alapját képezheti. Hiszen a rendelkezésre álló elméletek a megismerési folyamatokat eleve ökológiai és enaktív megközelítésekre bontják. Előző alapját Gibson direkt percepció elmélete szolgáltatja, melyet Varela és munkatársai a monizmus prototípusának gondolnak. Azonban az előbb említett szerzők szerint a megismerés nem pusztán a környezet függvénye, és nem is az ahhoz való alkalmazkodásé, hanem sokkal inkább egy környezet-élőlény közötti szenzomotoros összefonódás eredménye. Ez lenne, amit enaktívnak nevezünk. Ahol az ágencia mind a környezet, mind az élőlény sajátja. Azonban Scarinzi úgy véli, hogy az enaktív megközelítésen belül is meg lehet különböztetni ökológiai és enaktív képességelsajátítást. A virtuális valóságokból kiindulva Scarinzi szerint az ökológiai képességelsajátítás során a mozgásélmény a környezetből származó következményekhez való alkalmazkodás révén teszi lehetővé a virtuális világban való tájékozódást, míg enaktív mód esetén a saját testtel való aktív bevonódás szolgálja az alkalmazkodást és a tájékozódást. Véleményünk szerint ez utóbbi esetben maga az egész test vesz részt a megismerő folyamatokban. Az egész test része a kogníció folyamatainak.

Ebből következően, ha sikerül egy egyszerű kognitív folyamat (esetünkben egy Corsi kockához hasonló feladat) elsajátításában különbséget kimutatni a vizsgálati helyzetekben nyújtott teljesítményben, melyek abban térnek el egymástól, hogy a test milyen mértékben vesz részt a feladat megoldásában, akkor feltételezéseink szerint az ökológiai és enaktív képességelsajátítás közötti elméleti különbségek kísérleti bizonyítékait tárhatjuk fel.

Jelen állapot szerint a kognitív feladatot három módon kell a vizsgálati személyeknek megoldani:

-          vagy az egér segítségével válaszolnak a feladat elvárásainak megfelelően,

-          vagy a billentyűzet segítségével teszik ugyanezt,

-          vagy érintőképernyőn.

Azonban eltérő modalitások révén ezek a helyzetek nem összehasonlíthatóak, így függő változóként a 12 órás felidézés és az első gyakorlás közötti különbségeket vennénk figyelembe.

A vizsgálati személyek kiválasztása folyamatban van. A statisztikai elemzések nehézségeiről, és az eredményekről következő bejegyzésünkben foglalkozunk majd.

Az emberi kíváncsiság a külvilág megismerésére törekszik. Vajon tágul-e a világegyetem, volt-e ősrobbanás? Miként hullik alá vákuumban a toll, vagy az acélgolyó? Az univerzum hatása alatt vagyunk, és minél több válaszunk van, annál több kérdés merül fel. De a külvilágon kívül van egy másik univerzum. A szemlélődő, kérdéseket feltevő személyé. Saját, belső világunk. Nem a lelki életre gondolok. Nem a mentális folyamatokra. Hanem testünk saját, individuális világára. Csak az elmúlt években fogalmaztak meg kutatók kérdéseket azzal kapcsolatban, vajon saját testünket hogyan és hová helyezzük a külvilágban. Hogyan látjuk tükörben (homályosan) saját testünket. Mit gondolunk róla. Arról, ami elvitathatatlanul a miénk. Hozzánk tartozik. Szerves részünk. Vajon mennyire vagyunk tisztában saját testünk rezdüléseivel? Mit jelent egy feszítő érzés a mellkasban? Miért más ez (ha egyáltalán más) az érzés, mikor izgulok, mint akkor, mikor félek? Miért érzem egyáltalán ezt? S mit kezdhetek vele? Kell-e nekem különbséget tennem két érzés között, mikor minden esetben a mellkasomban érzem?

Ezekre a kérdésekre az úgynevezett interoceptív tudatosság és a hozzá kapcsolódó kutatások adhatnak választ. Számtalan kutatás szól arról, hogy mennyire befolyásolják a proprioceptív érzések (az izmokból, ízületekből származó afferens információk) egy mozdulatsor végrehajtását, vagy egyáltalán az egyensúlyunk megtartását adott pillanatban. De az interoceptív tudatosság más. Saját testünk történéseinek monitorozása, nyomon követése s ezek tudatosítása. Kérdések, melyek adott pillanatban saját testünk jelzéseire vonatkozik.

De a probléma az, hogy eddig nem tudtuk azt, hogy létezhetnek kérdések saját belső világunkra vonatkozóan. Egyelőre azt mondhatjuk, hogy igen, lehetnek kérdések. Felfedezhető az a testi világ, mely csakis kizárólag saját magunkról szól. Hisz testünkben élünk. Testünkkel foglalunk el helyet a világban. S ennek a világnak hasonló törvényszerűségei vannak (lehetnek), mint a külvilágnak. Csak merjük ezen kérdéseket feltenni. Hogy úgy legyünk kapcsolatban a külvilággal s a benne rejlő összefüggésekkel, hogy kézben tartjuk saját belső világunk történéseit.

Ez az interoceptív tudatosság. Kérdések saját testünk állapotáról, s válaszainkról tudni, hogy bennünk s a világgal való strukturális összefonódásban vannak.