Kutatásunk jelenlegi fázisában jutottunk el oda (bár korábbra terveztük), hogy sikerült azt a számítógépes kísérleti elrendezést megvalósítani és működőképessé tenni, melynek segítségével talán választ kapunk arra, hogy elkülöníthető-e az enaktív és ökológiai képességelsajátítás. Blogbejegyzéseinkben csak felületesen foglalkoztunk azzal az elméleti keretrendszerrel, mely vizsgálatunk alapját képezheti. Hiszen a rendelkezésre álló elméletek a megismerési folyamatokat eleve ökológiai és enaktív megközelítésekre bontják. Előző alapját Gibson direkt percepció elmélete szolgáltatja, melyet Varela és munkatársai a monizmus prototípusának gondolnak. Azonban az előbb említett szerzők szerint a megismerés nem pusztán a környezet függvénye, és nem is az ahhoz való alkalmazkodásé, hanem sokkal inkább egy környezet-élőlény közötti szenzomotoros összefonódás eredménye. Ez lenne, amit enaktívnak nevezünk. Ahol az ágencia mind a környezet, mind az élőlény sajátja. Azonban Scarinzi úgy véli, hogy az enaktív megközelítésen belül is meg lehet különböztetni ökológiai és enaktív képességelsajátítást. A virtuális valóságokból kiindulva Scarinzi szerint az ökológiai képességelsajátítás során a mozgásélmény a környezetből származó következményekhez való alkalmazkodás révén teszi lehetővé a virtuális világban való tájékozódást, míg enaktív mód esetén a saját testtel való aktív bevonódás szolgálja az alkalmazkodást és a tájékozódást. Véleményünk szerint ez utóbbi esetben maga az egész test vesz részt a megismerő folyamatokban. Az egész test része a kogníció folyamatainak.

Ebből következően, ha sikerül egy egyszerű kognitív folyamat (esetünkben egy Corsi kockához hasonló feladat) elsajátításában különbséget kimutatni a vizsgálati helyzetekben nyújtott teljesítményben, melyek abban térnek el egymástól, hogy a test milyen mértékben vesz részt a feladat megoldásában, akkor feltételezéseink szerint az ökológiai és enaktív képességelsajátítás közötti elméleti különbségek kísérleti bizonyítékait tárhatjuk fel.

Jelen állapot szerint a kognitív feladatot három módon kell a vizsgálati személyeknek megoldani:

-          vagy az egér segítségével válaszolnak a feladat elvárásainak megfelelően,

-          vagy a billentyűzet segítségével teszik ugyanezt,

-          vagy érintőképernyőn.

Azonban eltérő modalitások révén ezek a helyzetek nem összehasonlíthatóak, így függő változóként a 12 órás felidézés és az első gyakorlás közötti különbségeket vennénk figyelembe.

A vizsgálati személyek kiválasztása folyamatban van. A statisztikai elemzések nehézségeiről, és az eredményekről következő bejegyzésünkben foglalkozunk majd.

Az emberi kíváncsiság a külvilág megismerésére törekszik. Vajon tágul-e a világegyetem, volt-e ősrobbanás? Miként hullik alá vákuumban a toll, vagy az acélgolyó? Az univerzum hatása alatt vagyunk, és minél több válaszunk van, annál több kérdés merül fel. De a külvilágon kívül van egy másik univerzum. A szemlélődő, kérdéseket feltevő személyé. Saját, belső világunk. Nem a lelki életre gondolok. Nem a mentális folyamatokra. Hanem testünk saját, individuális világára. Csak az elmúlt években fogalmaztak meg kutatók kérdéseket azzal kapcsolatban, vajon saját testünket hogyan és hová helyezzük a külvilágban. Hogyan látjuk tükörben (homályosan) saját testünket. Mit gondolunk róla. Arról, ami elvitathatatlanul a miénk. Hozzánk tartozik. Szerves részünk. Vajon mennyire vagyunk tisztában saját testünk rezdüléseivel? Mit jelent egy feszítő érzés a mellkasban? Miért más ez (ha egyáltalán más) az érzés, mikor izgulok, mint akkor, mikor félek? Miért érzem egyáltalán ezt? S mit kezdhetek vele? Kell-e nekem különbséget tennem két érzés között, mikor minden esetben a mellkasomban érzem?

Ezekre a kérdésekre az úgynevezett interoceptív tudatosság és a hozzá kapcsolódó kutatások adhatnak választ. Számtalan kutatás szól arról, hogy mennyire befolyásolják a proprioceptív érzések (az izmokból, ízületekből származó afferens információk) egy mozdulatsor végrehajtását, vagy egyáltalán az egyensúlyunk megtartását adott pillanatban. De az interoceptív tudatosság más. Saját testünk történéseinek monitorozása, nyomon követése s ezek tudatosítása. Kérdések, melyek adott pillanatban saját testünk jelzéseire vonatkozik.

De a probléma az, hogy eddig nem tudtuk azt, hogy létezhetnek kérdések saját belső világunkra vonatkozóan. Egyelőre azt mondhatjuk, hogy igen, lehetnek kérdések. Felfedezhető az a testi világ, mely csakis kizárólag saját magunkról szól. Hisz testünkben élünk. Testünkkel foglalunk el helyet a világban. S ennek a világnak hasonló törvényszerűségei vannak (lehetnek), mint a külvilágnak. Csak merjük ezen kérdéseket feltenni. Hogy úgy legyünk kapcsolatban a külvilággal s a benne rejlő összefüggésekkel, hogy kézben tartjuk saját belső világunk történéseit.

Ez az interoceptív tudatosság. Kérdések saját testünk állapotáról, s válaszainkról tudni, hogy bennünk s a világgal való strukturális összefonódásban vannak.

Enaktív és ökológiai folyamatok definíciója

Motoros képességeink elsajátítása leginkább a kognitív fejlődéspszichológia tárgyköréhez köthető. Számtalan olyan elmélet látott már napvilágot, ami pontosan leírja, milyen szakaszokon kell végigmennünk és milyen folyamatok zajlódnak le akkor, ha teljesen új készségek birtokába kerülünk.
Kutatásunk központi kérdése, vajon külön tudjuk-e választani, meg lehet-e egyáltalán különböztetni a motoros képességelsajátításban az enaktív és ökológiai folyamatot.
Ez a kérdés nem csak kognitív pszichológiai kérdés. Legalább annyira lételméleti, filozófiai is. Ennek tisztázására érdemes az Olvasónak kézbe venni Francisco Valera és munkatársai által írt Embodied Mind című könyvet. Vagy magyarul Szokolszky Ágnes, Marton Magda írásait. Ezekben ugyanis több szempontból kapunk rálátást arra, mit is jelent az a kifejezés, hogy „embodied cognition”.
Ugyanis az enaktív és ökológiai folyamatok fogalmai is ebbe az újnak mondható elméleti irányzatba tartoznak.
Azonban kutatásunk éppen arra irányul, hogy minél egyszerűbb kísérleti paradigmát tudjunk kialakítani, mely mérhetővé teszi ezen fogalmakat, és esetlegesen ki is tudjuk mutatni a kettő közötti különbséget.
Ehhez nyilvánvalóan egy műveleti definícióra van szükség. Így kutatásunk során ökológiai motoros képességelsajátítás alatt azt értjük, amikor a már meglévő képességeinket úgy fejlesztjük, úgy növeljük a hatékonyságát mozgásunknak, vagy éppen újragyakoroljuk azt, hogy mások mutatják meg, mit kell tennünk, és ezt utánozzuk le.  Vagy mások hajtják végre rajtunk a mozdulatsort. Gondoljunk csak arra a helyzetre, mikor egy sportolónak az edzője állítja be a mozgás tökéletes végrehajtásához szükséges izületi állásokat (könyök, térd, csukló stb.). Vagy amikor a gyógytornász egy rehabilitációs munkában mozgatja a páciens kezét.
Az enaktív motoros képességelsajátítás pedig azt jelenti, hogy mi magunk hajtjuk végre a változtatásokat. Mi magunk tudjuk s érezzük mit, hogyan kell változtatni ahhoz, hogy növeljük képességeink hatékonyságát. Hisz mi magunk vagyunk tisztában (többé-kevésbé) saját testünkkel, mozgásunkkal.
Feltételezéseink szerint a két folyamat nem zárja ki egymást. Ahogy a rehabilitáció során is a páciens előbb-utóbb érezni fogja, hogyan kell végrehajtani a mozgásos feladatsort. Más szavakkal az ökológiai motoros képességelsajátítás a környezethez és másokhoz való alkalmazkodásról szól, míg az enaktív folyamat már a képességek aktív használatát és az abban való elmélyedést jelenti.
Ezért fontos kutatásunk szempontjából az úgynevezett interoceptív tudatosság fogalma is, mert testünk jelzéseire legalább annyira fontos lehet figyelni, mint környezetünk ingereire.
Ezzel a fogalommal foglalkozunk majd a következő bejegyzésben.

Üdvözlés és első gondolatok

Szeretettel üdvözöljük blogunkon, kedves Olvasó.

Tudományos céllal, mégis közérthetően szeretném átadni, mivel is foglalkozunk.

Ha hiszi, ha nem, tudományos kutatással. De ahhoz, hogy mindez működjön, gondolatainkat meg kell osztanunk Önnel, kedves Olvasó. Mert bármilyen furcsának tűnik is, mi is kételkedünk elképzeléseinkben, mint kutatók, tudósok. De kételyeink gondolatokat szülnek.

S ezen blog kutatásunkkal kapcsolatos gondolataink megosztására született meg.

Kutatásunk címe: A motoros képességelsajátítás ökológiai és enaktív folyamatainak vizsgálata.

 Ahhoz azonban, hogy tisztában legyen Ön, mit is jelentenek ezek a fogalmak, meg kell határozni őket.

Nos:

1, Önindította mozgás.

Held és Hein 1963-as vizsgálatában megtapasztalták, ha egy cica önmaga fedezi fel a világot, tudni fogja mi az, ami veszélyes és mi az, ami nem. Szemben azzal az alombeli (nem álombeli) párjával, aki a világot csak passzívan fedezi fel.

Ha tehát mi fedezhetjük fel önmagunk a világot, környezetünket (személyes jellemzőinktől függően), akkor mi magunk tudni fogjuk, mi fenyeget bennünket, s mi nem.

A probléma ott van, hogy környezetünk egy személyes (interperszonális) világ is. Nem csak a körülöttünk lévő világ fizikai jellemzőihez kell alkalmazkodnunk, hanem embertársainkhoz is. Akik közül vannak számunkra fontosak. Akik a mi javunkat akarják. Kötődnek hozzánk, féltenek minket. Tanítanak minket.

S itt jön be Scarinzi 2011-es eszmefuttatása ökológiai és enaktív képesség elsajátításról. Azaz, hogyan lehetünk képesek megküzdeni környezetünkhöz való alkalmazkodásunkkal. Hogyan tanulhatjuk meg környezetünk, külső világunk összefüggéseit.

Következő bejegyzésemben elmondom, hová is köthető e két fogalom képességeink elsajátításával kapcsolatban: enaktív és ökológiai.

De addig gondolja át, milyen érzés az, ha más mondja meg, mit hogyan kell csinálnom, szemben azzal, ha Ön tudja, mit kell csinálnia, de mások nem ugyanúgy gondolkodnak.